A Gestetner sztoriba a szereplőim más és más pillanatban szálltak be, de mégis mindannyiójukat összeköti a stencilezés szeretete és a gyűjtőszenvedély.
Bevallom őszintén 2014-ig azt se tudtam, hogy van egy ilyen cég, hogy Gestetner és ennek az alapítója egy magyar származású, pontosabban Csornai születésű hazánkfia. Aki, akkora sikert ért a világ sokszorosító iparában, hogy a fénykorában hat tengerjáró hajója volt, több kontinensen (Euróban, Amerikába, Ázsiában) több tízezer munkást foglalkoztatott és szabadalmai révén szinte az egész iparágat birtokolta.
Nos…abban a bizonyos 2014-es évben, számomra a Gestetner sztori azzal a vitával indult, ami Novokrescsenkov Tamás (nyomdagépgyűjtő) és Hansje van Halem (holland kortárs grafikus művész) között zajlott. Amikor Tomi, budapesti Tolnai Lajos utcai gyűjteményét meglátogattuk Hansjevel, és Tomi büszkén, de lesajnálóan mutatta meg azt a pár darab Gestetner gépét – hozzáfűzve, hogy „…ezt már a kutya sem használja…pedig mi csuda masinák”. Amit Hansje megrökönyödve hallgatott és heves ellenkezésbe kezdett, hogy nagyon nem így van ez Hollandiában és igazi reneszánszát éli a risograph és a mimeográfia a kortárs művészek között.
Pár év múlva úgy hozta szerencse (talán 2016-ban), hogy a TYPOJAM kapcsán megismertem Szigeti Árpit (Hurrikán Press), aki abszolút beleszerelmesedni látszott ebben az egész risograph-ba és határterületeibe. Ő volt az, aki a Bodrogkisfaludi alkotótáborban egy Novo Tomival való közös stencilezés után nagy csodálattal mesélt egy holland gyűjtőről, akinek hatszáz gépe van (a későbbi Erwin Blok) és ő volt az, aki felvetette az ötletet, hogy milyen jó is lenne ezt az egész Gestetner dolgot bemutatni és Erwint a gyűjteményével együtt meghívni Magyarországra. Igazi kutatómunka kezdődött el külföldi (Hamilton Woodtype Museum, USA – ALT GÅR BRA, Norvégia – Bruce Castle Museum, Tottenham, Anglia) és magyar résztvevőkkel, amiben, nagy segítségünkre volt Faludi Viki (Magyar Grafika) és később a projekthez csatlakozott Szili Józsival. Aki jó tíz évvel ezelőtt gyűjtőszenvedélye révén, már belefutott egy ilyen Gestetner gépbe. Születtet is akkor egy Magyar Nyomdász cikk, ami már említ egy holland gyűjteményt. (kép_3.psd)
Most kérdezhetnék, hogy lehet az, hogy egy világban ennyire közismert dolog, mint a Gestetner cég és az alapítója, ennyire nyom nélkül eltűnik, sőt egyáltalán senki (még a szakmában) sem tudnak róla Magyarországon. Ennek több oka is van…nem könnyű ezt összegezni. Vegyük csak azt, hogy a Gestetner család hazánkban maradt rokonait a második világháborúban deportálták és kivégezték. A 20-as, 30-as években angol importból bekerült gépeket pedig egyszerűen a modernizáció „zászlaja” alatt a kidobálták. Az 50-es években, jóval a szamizdat előtt már tiltva voltak az ilyen kicsi könnyen mozgatható másoló gépek (csak megjegyzem 1890-ben már 1200 nyomatott tudott készíteni egy óra alatt ugyan arról a stencil papírról).
De egy picit előre szaladtam – mint már az előzőekből kiderült Gestetner Dávid (kép_4.psd) Magyarországon, Csornán született, 1854. március 20.-án. Köztiszteletnek örvendő kereskedő családban. Innen, Csornáról (kép_5.psd) indult a pályafutása egy igen fontos, Amerikai kitérővel (a legenda szerint itt, egy véletlen papírsárkány balesettnek köszönhetően találja fel a nyomdai eljárás lényegét) Ausztriába, majd Angliába költözik, ahol 1881-ban Londonban a Cross Street-en megalapítja az első üzemét. Ahol az előző években szabadalmaztatott „kerekes tol” (cyclostyle pen) révén, automata sokszorosító gépek „duplikátorok” gyártásába kezd. Majd ezt követte a 1906-os a Tottenhami üzeme, ami egyben a főhadiszállása is volt, közel 6000 munkásával. A British Pathé egy 20 perces dokumentumfilmet forgatott 1927-ben róla. Nagy hangsúlyt fektetett a funkcionalitás mellett a gépei küllemére. Ezért 1929-ben felkérte az akkor fiatal és még nem ismert Raymond Loewy francia formatervezőt (a Coca-Cola palack is az ő nevéhez kapcsolódik), hogy tervezze újra Gestetner gépcsaládot. Aki a „szépség, funkció és egyszerűség” jegyében egy kagyló alakú gépet álmodott meg. Gestetner Dávid 1939-es halála után a cége irányítását az 1897-ben született Sigmund fia, majd unokái David és Jonathan vették át. A budapesti Fuga-ban megrendezett kiállítás ezt az igen aktív időszakot mutatta be az eredeti (működőképes!) modell palettával, a Neo-Cyclostele-tól(kép_6.psd) (kép_7.psd) a 466-os csúcsmodellen keresztül a Gestefax-ig, a magyarra fordított gépkönyvekkel, plakátokkal és a korabeli relikviákkal és újsághirdetésekkel. Jelenleg az anyag digitalizációja zajlik és részben már látható az erre a célra létrehozott www.gestetner.hu weboldalon. (kép_8.psd)
Azt hiszem közel sem lett volna ennyire izgalmas a kiállítás, ha nem sikerül Ewin Blok-ot a gépeivel Magyarországra csábítani. Aki egy csodálatos, magával ragadó szakember. Személy szerint, engem is megbabonázott, így én is vásároltam egy gyönyörű 120-as modellt Svájcból (Pfister-Leuthold), amit Erwin az Árpi (Hurrikán Press) 425s gépével egy szempillantás alatt megjavított a budapesti workshop alatt – erről van egy videó is – érdemes megnézni!
A kutatás (inkább kalandregény) fontos állomása volt a Csornai utunk Erwinnel. Ahol, köszönhetően Szalay Balázsnak, Kiss Gábornak és helyi Önkormányzatnak és Gestetner Évanéni izraeli telefonos útbeigazításának, sikerült megtalálni a helyi izraelita temetőben a megmaradt Gestetner nagyszülők sírhelyeit és azt a feltételezett háznak (szatócsbolt) a helyét, ahol Gestetner Dávid született és mint inas, iskolás évei alatt dolgozott és ahonnan elindult világkörüli útjára.
Mindez új információ volt, az Angilában és az USA-ban élő Gestetner családtagoknak. Geoffrey Gestetner izgatottan követte a felfedező utunkat. Erwin az esemény alkalmából egy arany színű, a Gestetner Dávid portréját ábrázoló eredeti 466-os modellen nyomtatott grafikát ajándékozott Csorna városának. Amiről azt gondolom, hogy egy hosszú együttműködés „alap köve” lehet…
Erwin Blok – King of Gestetner
Már az általános iskolában felismerték az érdeklődését a stencil gép iránt és megbízták mindenféle iskolai másolat készítésével. De az első nagy lépés a gyűjteményének létrejöttében az a körmenet volt, amit a falujában tartottak a hetvenes években és aminek a vásárjában megcsodált egy Gestetner gépet és annyira lázba jött tőle, hogy meg se várva a szülei beleegyezését, saját zsebpénzéből negyven guldenért megvette, majd feldobva a biciklire hazakarikázott vele. Ezt követte a második, majd a harmadik, negyedik…szép sorban a többi. Nagyon hamar telelett a szobája és ezt látva édesapja a szobáját egy galériává alakította át és ezek után a gépek fölött aludt. A szülei amúgy is nagyon támogatják a mai napig ebben a gyűjtésben és tovább erősítették abban, hogy a nyomdaiparban helyezkedjen el és dolgozzon. Így a grafikai szakközépiskola mellett egyházaknak, kluboknak, egyesületeknek stencilezett és közben folytatta rendületlenül a gyűjtést. Harmincöt éven keresztül vette – gyűjtötte – felújította a gépeket és egy ponton túl olyan sok gépe lett, hogy már nem tudott otthon megmozdulni az Almelo-i lakásában.
1998-ban került kapcsolatba az Angliában élő Gestetner családdal. Akiknek továbbra is volt még működő üzemük akkor, de már David (ifjabb unoka) Gestetner eladta a licenszet a RICOH cégnek és gondolkoztak, hogy mit is csináljanak ezzel a történelmi jelentőségű cég hagyatékával. Ekkor még nem volt Erwin annyira ismert gyűjtő, mint manapság, az évek alatt annyira közeli lett a kapcsolata a Gestetner családdal, hogy 2004-ben neki adományozták a teljes (!) hagyatékot.
A Maastricht-i Jan Van Eyck Academie-ben, Jo Frenken meghívására 2014-ben részt vett a Magical RISO biennálén. Aminek a hatására az ő általa kifejlesztett hibrid technológia berobbant a köztudatba és felfigyeltek rá a művészek. A lényege, hogy digitális anyagot tud átfordítani a RISO master papírra. Ehhez a NEKO cég által meghekkelt RICOH Priportot használ. Majd ezt párosítja az eredeti Gestetner lyukelrendezéssel megegyező újra stancolt fejléccel, amire rá tudja applikálni a RISO master stencil papírt. Így lehetővé válik a 200-as modellektől felfelé, hogy az eredeti Gestetner gépekkel tudjunk nyomtatni RISO festékkel.
Ezt az eljárást próbálhatták ki az érdeklődők a budapesti workshopon Erwin vezetésével.
Ismertségét csak növelte a Risomania című több nyelvre lefordított könyv és a vele megegyező című rövid dokumentumfilm, ami a hollandiai Almelo-i stúdióját mutatja be.
