Ez a történet az utóbbi pár hétben hatalmas lendületet kapott, köszönhetően néhány lelkes embernek.
Nehéz lenne mindenki szemszögéből bemutatni, hogy ki, miért és hogyan került kapcsolatba a Gestetner-sztorival, így a saját szemszögemből próbálom meg felvázolni az eseményeket. Ehhez menjünk kicsit vissza az időben, egészen 2010 decemberéig.
Sokan tudják rólam, hogy jóindulatú „vashiányban” szenvedek, magyarul gyűjtöm a régi nyomdai gépeket, eszközöket. Egy ilyen internetes vadászat során találtam rá egy fekete vasdobozos valamire, amit nyomdagépként árultak a Vaterán. Nézegettem, hogy mi a jóisten lehet ez, mert egyáltalán nem hasonlított semmilyen olyan gépre, amivel addigi pályafutásom során találkoztam. Végül megvettem. Ahogy hozzám került, alaposan átnéztem, próbáltam rájönni a működésére. Már akkor sejtettem, hogy ez valami különleges gépezet. Egyetlen nyomon tudtam elindulni, hogy kiderítsek róla bármit is, ez pedig a gép neve volt, Gestetner. Elkezdtem kutakodni az interneten, és lassan egy olyan történet bontakozott ki előttem, ami engem is meglepett. Kiderült, hogy a gépezet egy stencilgép. Az is kiderült, hogy a feltalálója Gestetner Dávid, aki Csornán született. Egy zseniális magyar feltaláló, akit mi, magyarok alig ismerünk, pedig egy világhírű, hatalmas céget épített fel a találmányából. Sokkal jobban ismerik a nevét külföldön, mint itthon, persze ennek is megvan a maga oka. Szóval napok és hetek teltek el kutatással, információgyűjtéssel. A végeredmény egy cikk lett, ami elérhető a magyarnyomdasz.hu oldalon.
Szerző: Szili József